A rózsákról

 

A rózsáknak kiemelkedő szerepük van a kertészeti növények között. Megtaláljuk természetes növénytársulásokban, kertekben, parkokban, vágott virágként vázákban, de a művészetben és a mindennapi életünk szimbólumaiban is jelen vannak.

Miért jutott ekkora szerep épp a rózsáknak, melyek ábrázolásával már a 7000 éves leleteken is találkozhatunk, és melyeket már 5000 évvel ezelőtt is termesztésbe vontak Elő-Ázsiában? Talán a vadrózsák tiszta, kiegyenlített szép ívű virágai miatt, melyek üde rózsaszín árnyalata a porzók aranysárga színével és a lomb barátságos zöldjével tökéletes harmóniát áraszt, s melyhez még kellemes illat is társul.

A rózsa azonban nemcsak dísznövény. Több ezer hektárral termesztenek nagy virághozamú fajtákat, melyek párlatából nyert olajat a kozmetikai ipar használja. Régebben előállítottak rózsavizet és szirupot, melyet a gyógyászatban alkalmaztak eredményesen fejfájás ellen, valamint szem, fül és szívpanaszokra. A rózsából mézet is készítettek, melyről úgy gondolták, hogy “elűzi a melankolikus és flegmatikus anyagokat”. Áltermését a csipkebogyót kiváló beltartalmi anyagai teszik rendkívül értékessé. Fehérje tartalma többszöröse a gyümölcsökhöz képest. Magas karotin és ásványi anyag tartalma mellett mégis a rendkívüli C-vitamin gazdagsága (a citroménak háromszorosa) jelent nagy kincset, különösen a tavaszi fáradság idején.

A rózsák hihetetlen faj és fajtaválasztéka miatt a kertészet mindennapi gyakorlatában az áttekintés megkönnyítése érdekében közérthető rendszerbe sorolják a rózsákat. Ezek a következők: kerti rózsák vagy teahibridek, ágyásrózsák, futó rózsák, törperózsák, talajtakaró rózsák, park rózsák, vadrózsák vagy botanikai fajok. Nehezíti a helyzetet, hogy e csoportokat már nem lehet határozottan elkülöníteni, mert a nemesítők a különböző csoportokba tartozó rózsákat keresztezve a legváltozatosabb átmeneti fajtákat hozták forgalomba. Ismét divatba jöttek a régen közkedvelt törzses rózsák is.

A rózsákat régebben szabályos mértani ágyakba, csakis önállóan ültették. Ma már változatosabb formákat alkalmazva más növényekkel társítva is szokás telepíteni. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy az elegáns, gyönyörű színekben pompázó fenséges virágok látványát a nem oda illő, jelentéktelenebb, esetleg zavaró együttes színhatás kiváltó más virágok odatelepítésével disszonáns hatást idézhetünk elő. A rózsák vegyes telepítése során a tövek téli takarását is figyelembe kell venni. A kerti rózsákat 60 cm-es távolságra, az ágyásrózsákat 35-40 cm-re, a törpe rózsákat 20-25 cm-re ültessük egymástól. Telepítéskor bőségesen lássuk el karámfölddel, vagy érett trágyával, és csakis napos helyet válasszunk számukra.

A talaj menti fagyok elmúltával a téli takarást ki kell bontani. A metszést március végén végezzük, amikor a rügyek még nem hajtottak ki. Először a sérült, beteg fás részt távolítsuk el az ép farészig, ezután a keresztben növő vesszőket vágjuk le. A vágás kifelé néző rügyre történjen. A kerti rózsákat és az ágyásrózsákat általában 3-6 rügyre metsszük. A futó és parkrózsákat alig kell metszeni, az öreg és elfagyott fás részek eltávolításán kívül a hajtáscsúcsokat a legfelső, jól kifejlődött rügyig kell visszavágni. A törpe rózsákat viszont nagyon rövidre kell visszametszeni.

Április közepén kell megkezdeni a növényvédelmet. Fakadáskor a lisztharmat, rozsda a fabreás levélfoltosság ellen védekezzünk, Orthocid 50 WP 0,2% plusz Karathan FN 0,1%-os oldatával. Május elején e két vegyszert egészítsük ki levéltetvek elleni szerrel is.